|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 30 találat | lapozás: 1-30 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Kisgyörgy Tamás 1999. június 9.A székelyföldi nemesi családok leszármazását magába foglaló, eddigi legátfogóbb sorozat megjelentetésére vállalkozik a sepsiszentgyörgyi Charta Kiadó. A kötetek bevezető tanulmányát, a jegyzeteket, az újabban előkerült levéltári anyagok feldolgozását Tüdős S. Kinga írja és végzi. A sorozatban újranyomják Pálmay József 1900-ban és 1901-ben megjelent köteteit, továbbá kiadják Bogáts Dénes kéziratban levő gyűjteményét. Külön kötet fogja tartalmazni a nemesi címerek színes fénymásolatait. /Kisgyörgy Tamás: Családtörténet hét kötetben. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 9./2000. március 24.Márc. 25-én mutatják be Sepsiszentgyörgyön a Székely nemesi családok első kötetét, a Pálmay József által szerkesztett Háromszék Vármegye Nemes Családjai első részét a Charta Kiadó /Sepsiszentgyörgy/ és a Székely Nemzeti Múzeum közös kiadásában. A többi kötet előkészületben van: II. kötet, Háromszék vármegye nemes családjai második része, III. kötet Pálmay József: Udvarhely vármegye nemes családjai, IV. kötet Pálmay József: Marostorda vármegye nemes családjai, V. kötet - Kiegészítő kötet levéltári anyagok felhasználásával, VI. kötet - Címeres levelek tára. /Székely nemesi családok. = Brassói Lapok (Brassó), márc. 24./ Pálmay Józsefnek a századelőn kiadott Háromszék Vármegye Nemes Családjai című köteteiből mára nagyon kevés példány maradt meg. Kisgyörgy Tamás, a Charta Kiadó igazgatója elmondta, hasonmás kiadásban szeretnék megjelentetni Pálmay összes "címeres könyvét", s hogy nem a század eleji megjelenés sorrendjében adják ki a köteteket, az annak köszönhető, hogy semmilyen támogatást nem kaptak. /Váry O. Péter: Megkísértett múlt. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 27./2000. április 25.Sepsiszentgyörgyön, a Székely Nemzeti Múzeum Bartók Termében ápr. 25-én bemutatják az Özönvíz című antológiát, amely az 1970-ben Sepsiszentgyörgyön megjelent nagy sikerű Kapuállító nemzedékének állít emléket, és Bogdán László, Czegő Zoltán, Csíki László, Farkas Árpád, Magyari Lajos, Tömöry Péter, Vári Attila verseit, valamint Bortnyik György korabeli fotográfiáit tartalmazza. Az est házigazdái: Dali Sándor és Kónya Ádám, vendégeik: Bogdán László, Bortnyik György, Farkas Árpád és Kisgyörgy Tamás, a kötet kiadója. /Könyvbemutató a múzeumban. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 25./2000. május 18.Megjelent Mészely József Évszakforgó /Charta Könyvkiadó, Sepsiszentgyörgy/ című gyermekverskötete. A verseket illusztráló rajzok Kisgyörgy Tamás grafikus beleérzését és hozzáértését dicsérik. /Évszakforgó gyermeknapra. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 18./2000. július 7.Júl. 7-én mutatják be Sepsiszentgyörgyön, a Székely Nemzeti Múzeumban a Székely nemesi családok sorozat Háromszék vármegye nemesi családjainak 2. kötetét. A sepsiszentgyörgyi Charta Könyvkiadó (felelős kiadó Kisgyörgy Tamás) vállalta Pálmay József Háromszék Vármegye Nemes Családjai hasonmás kiadását. Nemcsak a székely nemesi családok, hanem az egész magyarság előtti tisztelgés ez az ezredfordulón. A két kötet majdnem 920 család genealógiai adatait tartalmazza. A hasonmás kiadásba a korabeli kritikákat is felvették. - A második világháború után nemcsak a nemesi osztály iratait semmisítették meg, hanem magát a nemességet is megpróbálták a szó fizikai értelmében is, kiszorítani a történelemből. A főnemesség java része elmenekült szülőföldjéről, s akik itthon maradtak, azokat vagyonuktól megfosztották és deportálták. /Székely nemesi családok. Múltunk lenyomata. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 7./2001. március 10.A sepsiszentgyörgyi Charta Kiadó, Kisgyörgy Tamás képzőművész-igazgató kezdeményezésére, a Székely Nemesi Családok három kötetének új, nyomdaipari és esztétikai vonatkozásaiban is magas szintű kiadása után újabb vállalkozásba kezd, Életem, Háromszék címmel régi fotók kötetbe szerkesztésével és megfelelő szövegkísérettel rekonstruálja a XIX. század végi és a XX. századi Háromszék történetét. A megjelenő első kötet a trianoni békediktátumig fogta egybe a kiadóhoz beküldött fotóanyagot. Az I. kötet törzsanyaga már a kiadó rendelkezésére áll, de bizonyos témakörök még kiegészítésre szorulnak. A könyv szerkesztői mindenkit kérnek, hogy a fellelhető fotókat bocsássák a kiadó rendelkezésére. /Sylvester Lajos: Új könyvsorozat a láthatáron. Életem, Háromszék. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 10./2006. május 4.Május 3-án mutatták be a Sepsiszentgyörgyről Izraelbe költözött Féder Zoltán Zsidók Háromszéken /Charta, Sepsiszentgyörgy/ című könyvét. A szerző agrármérnökként 1968–1977 között az árkosi Agronómusok Házának volt alapítója és igazgatója. Kisgyörgy Tamás, a kötetet megjelentető Charta vezetője, a kiadó történelmi vonatkozású könyveiről beszélt. /(mózes): A múltat feltárni kötelességünk. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 4./2006. május 24.Május 23-án mutatták be Kézdivásárhelyen a Vigadó kiállítótermében Beke Ernő legújabb, Üdvözlet Orbaiszékről című, képeslapokat tartalmazó albumát. A megszállott gyűjtő második könyvét – az első, Üdvözlet Kézdivásárhelyről 2004-ben az Ambrózia Kiadó gondozásában jelent meg – 2005-ben mutatták be első ízben. Bevezetőt mondott Kisgyörgy Tamás grafikusművész, a kötetet megjelentető Charta Kiadó igazgatója. Az orbaiszéki képeslapokat magyar nyelven bemutató kötet hamarosan német, angol és román nyelven is megjelenik. A képeslapgyűjtő jelenleg az Üdvözlet Sepsiszékről című kiadvány összeállításán dolgozik, majd a Kézdiszéket és Miklósvárszéket bemutató album következik. A nem mindennapos vállalkozást egy vaskos, Üdvözlet Háromszékről című album megjelentetése zárná. /Iochom István: Üdvözlet Orbaiszékről. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 24./2007. március 23.Nem minden község büszkélkedhet egy olyan rangos sajtótermékkel, mint a Csernátoni Füzetek. A kiadvány idén januárban ünnepelte a 16. születésnapját. Első száma 1991 januárjában jelent meg. Címoldalán egy jellegzetes buzogányvégződésű kopjafa díszelgett, derekán, a molnárgomb alatt egy székely kereszttel a főmotívumok között. Azóta a Csernátoni Füzeteknek 38 száma látott napvilágot, egyenként több mint kétezer példányban. A lap színvonalas helytörténeti és művelődéstörténeti dolgozatokat tesz közzé. A csernátoni lap születésénél Haszmann Pál, Kocsis Károly és Salamon Ferenc bábáskodtak. Később olyan szakemberekkel bővült a szerkesztői gárda, mint Simó Erzsébet, Kádár Gyula, Tompa Ernő, Sylvester Lajos, valamint Albert Levente fotográfus. A kiadvány első számait a Háromszék Kiadó adta ki a Bod Péter Közművelődési Egyesület égisze alatt, a 24. lapszámtól kezdődően a megyeszékhelyi Charta Kiadó, illetőleg Kisgyörgy Tamás technikai szerkesztő gondozásában jelenik meg. Haszmann Pál olyan szerkesztői közösséget gyűjtött maga mögé, amelynek tagjai díjmentesen és kötelességtudattal látják el feladatukat. /Brassai István: Székely kereszt és molnárgomb. = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), márc. 23./2007. augusztus 18.A Háromszéki Magyarok Világtalálkozójára megjelent az Illyefalva – községbemutató című színes, képekkel gazdagon díszített, 16 oldalas kiadvány. Az ismertető bemutatja a községhez tartozó Aldobolyt és Sepsiszentkirályt is. /Kisgyörgy Tamás: Ünnepi kiadvány Illyefalváról. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 18./2009. március 7.Kettős könyvbemutató színhelye volt március 5-én a sepsiszentgyörgyi Bod Péter Megyei Könyvtár: Márkó Imre Utak útvesztőiben című kötete mellett egy hasonmás kiadványt, Rákosi Viktor Hős fiúk című ifjúsági regényét ismertették, mindkettő a sepsiszentgyörgyi Charta Kiadó gondozásában jelent meg. Márkó Imre közvetlen hangon ír, változatos műfaji skálán mozgó írásai azt a világot tükrözik, amelyben élünk, hangzott el a bemutatón. Egy évtized alatt ez Márkó doktor második kötete, amelyet a Charta kiad – hangsúlyozta bevezetőjében Kisgyörgy Tamás, a kiadó vezetője. Márciusban nagyon időszerű az a reprint kiadvány – Rákosi Viktornak az 1848–49-es forradalom és szabadságharcról szóló, Hős fiúk című ifjúsági regénye. /Mózes László: Egy fogorvos varázsereje (Kettős könyvbemutató Sepsiszentgyörgyön) = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 7./2009. június 11.Sepsiszentgyörgyön a Székely Nemzeti Múzeumban megnyílt a 160 éves a háromszéki magyar sajtó című kiállítás. Háromszéken 1849 júniusában Kézdivásárhelyen megjelent a Székely Hírmondó, a térség első hírlapja. Amint hozzájutottak a nyomdagéphez, megjelentették az újságot, és kiadták a Háromszék legrégibb könyvének számító Ábéczét, a forradalom viszontagságai ellenére. A múzeum munkatársainak sikerült újra működőképessé tenni Bem tábori nyomdáját, ezen tartott bemutatót Kisgyörgy Tamás, a Charta Kiadó és Nyomda tulajdonosa. Kiállították az 1980-as évekbeli háromszéki szamizdat nyomdatermékeket is. Boér Hunor szerint most, amikor kétségbe vonják, hogy a református egyház lenne a Székely Mikó Kollégium jogos tulajdonosa, a 150 éves iskola korszakaira is fény derül a korabeli sajtótermékekből. /Bíró Blanka: Pisztolypárbaj a Székely Nemzeti Múzeum kertjében. = Krónika (Kolozsvár), jún. 11./2009. december 23.Sepsiszentgyörgyön az akkori lap, a Megyei Tükör főszerkesztője, Vasas Ferenc keményen kézben tartotta a lapot, s űzte az újságírókat az üzemekbe, beszámolni a szigorúan ellenőrzött közhangulatról. A szerkesztőség egyik hátsó szobájában – melyet az újságírók maguk között Kelet-Európai Klubnak neveztek – szabadon beszéltek, vitatkoztak. Akkoriban úgy gondolták, ha már le nem írhatják, legalább szóban mondják el véleményünket. Utólag kiderült, jól gondolták: lehallgatókészüléket szereltek a szobába. Később – többszöri kérelmezés után -, máig sem szerelték azt le. 1989 decemberében készültek az ünnepekre. Beszerezték a névsor szerint osztott fejenként fél kilogramm sertéshúst, feketén kávét szereztek. Az újságírók lakásán is voltak lehallgatókészülékek. Amikor győzött a forradalom, Sepsiszentgyörgyön az akkori párttitkár, Rab István társaival a hátsó kapun elmenekült. Az újságírók rohantak a szerkesztőségbe, lapot kell csinálni. Jecza Tibor, leváltás előtt álló főszerkesztő-helyettes már megérkezett. Percek alatt összefutott a társaság kevésbé gyáva része, Áros Károly, Kisgyörgy Tamás, Gajzágó Márton, Sylvester Lajos, Incze Ibolya, Páljános Mária, B. Kovács András, Albert Levente, Tompa Ernő és Torma Sándor, akit az előző hónapokban főszerkesztő-helyettesnek készítettek elő Jecza Tibor helyett. Új lapot indítunk – döntötték el. Bejött a megyei pártbizottságtól az első titkárral együtt menekülő főszerkesztő, Vasas Ferenc is. Szokásával ellentétben csendes volt, kiment, telefonálgatott, újra visszatért. Vasas megszólalt: vegyék kicsit vissza az iramot! B. Kovács András megkérdezte: Te azt hiszed, hogy ezt a lapot veled fogjuk csinálni? Vasas hitetlenkedve szétnézett, majd sértődötten elment. Megegyeztek, Háromszék lesz a lap címe. Megérkezett Magyari Lajos. Akkoriban jó formában volt, hónapok óta nem ivott, tehetségét mindenki tisztelte, úgy határoztak, ideiglenesen irányítsa Magyari Lajos a lapot, majd sort kerítenek a vezetőségválasztásra is. Magyari Lajos két és fél évig vezette az újságot (1992-ben elment szenátornak), s el kell ismerni, a nehéz időkben végzett munkájával, napi politikai kommentárjaival beírta magát a romániai magyar sajtótörténetbe. Az első szám Győzött a nép akarata szalagcím alatt jelent meg. Az első oldalra került Magyari Lajos Kérdések című verse, Páljános Mária kis gazdasági beszámolója. A belső két oldalon Gajzágó Márton, Sylvester Lajos, Matekovics János, Áros Károly publicisztikái sorakoztak. Gyorsan elfogyott az első szám, s hónapokig 25–30 000-es példányszámban jelent meg a napilap. /Simó Erzsébet: Volt egyszer egy nap, született egy lap (Húszéves a Háromszék). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 23./2010. február 9.Elégedetlen pedagógusokElégedetlenséget váltott ki a pedagógusok körében az oktatási minisztérium döntése, melynek értelmében a címzetes tanárok az eddigi 100 eurós támogatás helyett idén csupán 130 lejt kapnak könyvvásárlásra. Az összeg, mint mondják, többnyire egy szótár vagy lexikon megvásárlására sem elegendő, így legtöbben kisebb értékű készségfejlesztő vagy egyéb didaktikai segédanyagok közül válogatnak a könyvesboltokban. Az oktatási tárca indoklása szerint a támogatási program 26 millió euróval terhelte meg az államkasszát az előző években, így már tavaly is gondot jelentett a pénz kifizetése. A vásárlási támogatásban csak azon pedagógusok részesülhettek, akik már az előző tanévben is tanügyi alkalmazottként tevékenykedtek. Még szótárra sem elég a pénz Nicoriuc Bea, a csíkszeredai Nagy István Művészeti Gimnázium német–angol szakos tanára érdeklődésünkre elmondta, a minisztériumtól kapott juttatásból legfeljebb egy szótárt tudna vásárolni. „Nem találtam még olyan könyvet, ami hasznos lenne a szakmámban. Vannak kollégáim, akiknek többre futja ebből az összegből is, abban az esetben, ha olcsóbb kiadványokat, például munkafüzeteket vásárolnak” – mondta a pedagógus. Kisgyörgy Tamás, a csíkszeredai oktatási intézmény rajztanára szerint az oktatási minisztérium gúnyt űz a tanárokból. „Ezekre az összegekre általában szakkönyveket, képzőművészettel kapcsolatos kiadványokat, albumokat szoktam vásárolni, de ez a 130 lej semmire nem elegendő. Viccelnek velünk” – kommentálta a döntést a rajztanár. A támogatás csökkentése ellenére a pedagógusok szép számban látogatták a csíkszeredai könyvesboltokat az elmúlt időszakban – tudtuk meg az eladóktól. „Különböző könyveket vásároltak, általában karácsony előtt. Volt, aki panaszkodott az összeg csökkentésére, de akadt olyan is, aki a kevésnek is örült” – magyarázta a Krónikának a csíkszeredai Corvina Kuckó könyvesbolt egyik alkalmazottja. Amint mondta, általában szépirodalmi könyveket, különböző szakkönyveket, szótárakat és gyerekirodalmat vásároltak a pedagógusok. Bestseller Reményik-kötetek A szatmárnémeti könyvesboltokba még Aradról és Nagyváradról is érkeztek tanárok, hogy időben felhasználhassák könyvutalványukat. „December második felében volt a legnagyobb az érdeklődés, a legtöbben szakirodalmi, módszertani könyveket és szótárakat kerestek – mondta lapunk kérdésére Barabás Zoltán, az egyik helyi könyvesbolt tulajdonosa. Olyan könyveket is sikerült értékesítenünk, amelyből év közben kevesebb vagy egyáltalán nem fogy.” Az üzletvezető szerint az volt az egyetlen gond, hogy a legtöbb tanár az év utolsó heteiben szeretett volna vásárolni, és hamar kifogytak a készletek. „Csak azt tudtuk ajánlani, ami a polcokon volt. Abban az időszakban már nem volt lehetőségünk komolyabb tételeket rendelni, mert a kiadók és a terjesztők év végi leltárt készítettek” – tette hozzá a partiumi könyvesbolt üzemeltetője. Barabás olyan esetről is hallott, amikor az egyik iskola igazgatója szigorúan megszabta, melyik könyvesboltban vásároljanak az intézményben dolgozó pedagógusok. „Ez törvénytelen és etikátlan, hiszen mindenki onnan és olyan könyvet vásárol az állami támogatásból, ahol és amilyen megtetszik neki. Nálunk volt, aki csak egy részét költötte el a kiutalt pénznek, a fennmaradó összeget pedig másik könyvesboltban értékesítette” – ismertette tapasztalatait a könyvkereskedő. „Volt, aki csak egy vagy két könyvet tudott venni a kiutalt összegből, mert a drágább szótárakat vagy lexikonokat választotta. Emellett voltak olyan óvó- és tanítónők, akik több, kisebb értékű készségfejlesztő vagy egyéb didaktikai segédanyagot válogattak össze” – vázolta a vásárlói szokásokat Barabás. Bart Márta könyvesbolti eladó szerint a legjobban a Reményik Sándor-verseskötetek fogytak, amelyek elég drágák ugyan, de a tanárok 80 lejt sem sajnáltak értük. „A támogatás jó alkalom arra, hogy a többi szaktanár is beszerezzen néhány közismert irodalmi alkotást, így a korábbinál jóval több Szabó Magda-regény is fogyott a decemberi időszakban” – véli a bolt eladója. Bart szerint a tanárok közül sokan annyi könyvet válogattak össze, amely értéke kétszeresen is meghaladta az állam által biztosított keretet. „Mikor összeszámoltam a kiválasztott köteteket, felét vissza kellett tennünk a polcra. Volt, aki saját zsebből kipótolta, de a legtöbben szigorúan csak a kiutalt összegre szorítkoztak. Egyesek csak kevés és drágább könyvet kerestek, mások a gyengébb kiadású, olcsóbb kötetekből gyűjtöttek össze többet”– fűzte hozzá a könyvesbolti alkalmazott, aki szerint december végén és január elején a teljes készletük csaknem 20 százaléka fogyott el. A bolti eladó tapasztalatai szerint az idősebb tanárok inkább a szórakoztató irodalmat keresték, míg a fiatalabbak a szakmai útmutatók iránt érdeklődtek. Mozgókönyvesboltok Szatmár megyében Pataki Enikő szatmárnémeti magyar–angol szakos tanárnő a Krónikának elmondta, segítséget jelent az állami támogatás, de a 100 eurós utalványhoz képest elenyésző. „A korábbi összeg komoly segítséget jelentett, a mostani juttatásból legjobb esetben 2-3 könyvet lehet vásárolni, de van, hogy egyet sem, ha komolyabb kiadók szótárait vagy nyelvkönyveit szeretné megvenni az ember. Mindent egybevéve jókor jött, hiszen abban az időszakban vonták le a kényszerszabadság miatt a bérünket” – panaszkodott az oktató. Szatmár megye Szilágysággal határos falvaiban zilahi könyvesboltok alkalmazottai járták az iskolákat, így kínálták a tanároknak az olvasnivalót. „Én inkább olyan könyveket vásároltam, amelyeket év közben nem találok meg, vagy saját pénzemen nem vennék meg. Mivel édesanyám is a tanügyben dolgozik, családi könyvvásárlás lett a kormány által kiutalt támogatás elköltéséből” – nyilatkozta lapunknak Sütő Zsolt, aki a Szatmár megyei Bogdándon tanít történelmet. Információink szerint olyan Szatmár megyei könyvesboltok is voltak, amelyekben a könyvekre kiállított számlára ágyneműt és egyéb nem taneszközt is vásárolhattak a tanárok. Emellett voltak, akik irodai felszerelésekre költötték a válságbüdzsés kormánytámogatást. Végh Balázs, Forró Gyöngyvér. Forrás: Krónika (Kolozsvár) 2010. december 23.Háromszéki nekigyürkőzés (1989 decemberének megidézése)Karácsonyi-újévi ajándékozásra készül a sepsiszentgyörgyi Charta Könyvkiadó: Kovászna Megye Tanácsa és Sepsiszentgyörgy Polgármesteri Hivatala résztámogatásával Háromszéki nekigyürkőzés címmel vaskos kötetet jelentet meg az ezelőtt huszonegy esztendővel Háromszéken is bekövetkezett rendszerváltoztatásról, amelyet — utólag — ironikusan vagy cinikusan jópofáskodva nevezhetnek bárminek, tény, hogy az ország sorsának alakulása az 1989. decemberi eseményeket követően az előző időszakhoz képest más irányt vett. Sylvester Lajos szerkesztésében megjelent a huszonegy évvel ezelőtti decemberi népfelkelés eseményeit felidéző, sokszerzős kötet Háromszéki nekigyürkőzés címmel. Alcíme: Emléktöredékek qz 1989-1990-es rendszerváltás napjaiból. Könyvbemutató ma 17 órakor Sepsiszentgyörgyön a Bod Péter Megyei Könyvtár olvasótermében. Házigazda: Szonda Szabolcs, Sylvester Lajos, Kisgyörgy Tamás, Gajzágó Márton. A kötet a bemutató helyszínén és a Charta könyvesboltban megvásárolható. A bajok, gondok egy része maradt, a társadalmi elégedetlenség is folyamatosan jelen van és újratermelődik a politikában és a mindennapi életben, de az alapvető emberi jogokat tekintve ma mégiscsak szabadon vehetünk levegőt. Vagy nagyon ostobának vagy a kommunista diktatúrához valamiképpen kötődőnek kell lennie annak, aki a Kárpátok Géniuszának jogtipró korszakát visszasírja. Szerencsénkre ez ránk, erdélyi magyarokra alapjában véve nem jellemző. A két évtizeddel ezelőtti háromszéki események idézése és könyvbe foglalásának szándéka, amint köztudottá vált, olyan rendkívüli érdeklődést váltott ki, amely a kezdeményezőket is meglepte. Sorra jelentkeztek az akkori történések résztvevői és szemtanúi, a fiókok mélyéről jelentős fotódokumentáció is előkerült, és két évtized múltán megszólaltak olyan személyek is, akik a barikád másik oldalán élték meg a ’89-es decemberi fordulatot: katonatisztek, a párt és állami adminisztrációban tisztségeket viselők. Olyan tömegben, hogy a könyv szerkesztése során folyamatosan rövidíteni kellett azt az időszakot, amelyet egy kötetbe össze lehet markolni. Végül is 1989 decemberére és január első napjaira összpontosítottunk, az ezt követő időszak eseményeire vonatkozó anyagot tartalékba kellett helyeznünk. Kötetünk kiadását nemcsak az évek során megkopó emlékek felelevenítése, az események sodrását meghatározó személyek és közösségek természetes fogyatkozása, hanem az is sürgette-indokolta, hogy a háromszékinél nagyobb médiafigyelemben részesülő régiók, városok mellett háttérbe szorult, jelentéktelenné degradálódott mindaz, ami nálunk történt. Ez azért is bántó és bosszantó, mert a háromszéki események visszapörgetése révén érthetőbbé és értelmezhetőbbé válik az, ami az országban történt. A közzétett visszaemlékezések, dokumentumok választ keresnek az olyan kérdésekre, hogy Temesvár, Bukarest hatására egy népfelkelésnek minősülő megmozdulást miként nyergel meg az előző rendszer bizonyos elemeinek és személyeinek átmentésében érdekelt ilyen vagy amolyan csoportosulás. Mindezt a kötetben megtalálható beszédes címek is jelzik: A rendszerváltás előhangjai, A nagy nyúzás, Tankó Vilmos vezérkari ezredes emlékezik, A gyárak megmozdulnak, Karácsonykor a bilincsek lehullnak, Nyíló világ, bezúzott ablakok, Az ellenség fellegvárában, Kétarcú forradalom, Fiúk fegyverben, Volt egyszer egy nap, született egy lap, Forradalom, puccs vagy miegyéb?, Decemberi zűrzavarban, A hatalmi háló szemei, Forradalom, vagy annak elrablása?, A letartóztatott videokazetta, Robot voltam én is — Beszélgetés Rab Ştefannal, Pakkot kaptunk — Veszprémiek Háromszéken, Barót a ’89-es fordulat napjaiban, Vargyas színeváltozása stb., stb. A Háromszéki nekigyürkőzés című kötet — hinni merjük — arról győz meg, hogy nagy dolgok véghezviteléhez a tömegek felhajtó ereje szükséges. Erről tanúskodik az 1968-as adminisztratív területi átszervezés — a megyésítés — is, ezt bizonyította 1989 decembere, és ezen áll vagy bukik annak a sikere, hogy lesz-e, lehet-e az erdélyi magyarságnak többszintű autonómiája. Tollforgató ember számára az is tanulság, hogy az adott eseményeket minden időkben és többféle műfajban — naplóban, napilapban, folyóiratban, rádióban, tévében, fotóval-filmmel stb. — rögzíteni kell. Másképp a történetek fakulnak, kihullanak az idő rostáján, és tanulságaikkal együtt elvesznek az utókor számára. Sylvester Lajos, Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2011. szeptember 27.Új könyvesbolt SepsiszentgyörgyönElsősorban magamtól kérdezem, hogy szabad-e valaminek örvendezni ebben az ócsárlásra, egymás, valaki vagy valami megszólására berendezkedett savanykásan szomorú világban, mert én most valaminek nagyon örülök. Sepsiszentgyörgyön, az Olt utca 7/A szám alatti patinás Pünkösti-házban megnyílt Ex Libris Könyvesbolt névvel a Charta Nyomda és Könyvkiadó Könyvesháza. Új helyen új árukészlet várja az érdeklődőket, s a könyvek mellett papírt, írószert nyomtatványtömböket is forgalmaznak az 1839-es évszámmal jelölt épület szaküzletében. Örömöm kiváltója az, hogy a sepsiszentgyörgyi Corvina könyvesbolt önfelszámolása után úgy tűnt, az egész térség szégyenére a kultúra befogadására, ápolására és szétsugárzására büszke Sepsiszentgyörgy egy valamire való könyvesbolt nélkül marad. És tessék: a vállalkozó kedvű Kisgyörgy Tamás cége igen előnyös, ügypártoló feltételek mellett Kovács István tiszteletes úrtól bérbe vette az épület 60 négyzetméteres felületét; modern, a patinás épülethez és az üzlet baglyos szimbólumához illő bútorzatot vásárolt, s a hazai könyvkiadókkal kialakított kapcsolatok révén előhitelezéssel megújította a könyvkészletet, és a város szívében tetszetősen vonzó könyvesházat alakított ki. Az üzlet vezetője Ruszka Zsolt, aki a könyves szakmában régi motoros, hosszú éveken át a Corvina könyvesbolt alkalmazottja volt. A papír- és nyomtatványrészlegen főleg a Charta termékei kaphatóak. Az üzlet belépőjénél ugyancsak egy teremnyi népművészeti, népviseleti, iparművészeti kínálat. Külön polcot kapott a "helyi termék", a városban és a megyében kiadott könyvek. A "helyi klasszikusok" művei, ahogyan Kisgyörgy Tamás bennünket, szerzőket ugratva a kínálatot minősíti. A többi polcon tematika szerint csoportosítva elsősorban a hazai könyvkiadók portékáját tálalják. Szabad polcokon, a vásárló számára kézbe vehetően. A hazai kínálat reprezentatív, igen gazdag. Ez elsősorban azzal magyarázható, hogy a könyvkiadók nagyjából kivétel nélkül partnerek, a könyvkészletet frissítik. A könyves szaküzlet havonként törleszt. Az árrés 15–30 százalék a nyomdai ár fölött. A bevétel öt százalékát már dobbantáskor jótékonyságra fordítják, a 14 éves mikós diák, Egyed Péter németországi orvosi kezelésére ajánlották fel. Az Ex Libris olcsó könyvekkel várja a diákokat. Szívesen vennék, ha a tanárok csoportos látogatást is szerveznének. A könyvesboltban magyarországi, délvidéki, felvidéki és kárpátaljai kiadó könyvei is megtalálhatóak. Az üzlet működtetőinek elképzelése szerint a szerzőknek dedikációs délutánokat kínálnak. A könyvesház "nagyterme" 15–20 fős író-olvasó találkozók szervezésére is alkalmas. Távlatilag a régi épület alatti boltíves pince kisrendezvények lebonyolítását is lehetővé teszi. Egyelőre gond az Olt utcai parkolás. Tervek szerint az utcát közművesítik, egyirányúvá teszik, s akkor ez a gond is a múlté lesz. Az Ex Libris jelentése: könyvjegy, könyvjelző. Kuczka Péter írta: "Az ex libris őse az a vaslánc, amellyel egykor a büszke, kincsét féltő könyvgyűjtő egy-egy kódexet a könyvesház polcaihoz erősített. Ez a vaslánc az évszázadok múlásával finom, művészi rajzolatú lapokká bűvölődött." Induláskor azt kívánjuk a patinás Pünkösti-házban székelő új létesítmény fenntartóinak, hogy látogatóik és vásárlóik, kisrendezvényeik sokasága okozzon számukra fejtörést. Most már rajtunk, szerzőkön és a könyvvásárlókon múlik, hogy fenn és el tudja-e tartani a székváros a hozzáértéssel és igényességgel kialakított könyvesházat. Kisgyörgy Tamás meghatározó Ex Libris könyvesboltot indító élménye, hogy a háztulajdonos, könyvkiadók, a vállalatok részéről önzetlen segítőszándékot tapasztalt. És a sok tanács mellé kalácsot is. Elfogadható áron. Sylvester Lajos. Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2011. október 15.Életem, HáromszékMegismerhető-e a múlt? Igen, ha vannak hiteles források, dokumentumok – hangsúlyozta Egyed Ákos történész-akadémikus tegnap a Székely Mikó Kollégiumban a szerzők jelenlétében tartott könyvbemutatón. Demeter Lajos és Kisgyörgy Tamás Életem, Háromszék című honismereti sorozatának indítója, az 1848–49-es szabadságharc és az első világháború kezdete közötti boldog békeidőket bemutató kötete ezt a megismerést szolgálja, olyan információ- és fényképanyagot nyújtva át az olvasónak, amely Háromszék korabeli életének, vívódásainak, fejlődésének összefüggéseibe is betekintést enged. Ipar- és művelődéstörténet, a falu felkapaszkodásának krónikája, a nagy építkezések fotódokumentált lenyomata – nevezhetjük sokféleképpen, az Életem, Háromszék – Boldog békeidők könyv Egyed Ákos méltatásában "a szülőföld szeretetének hiteles forrása, és annak megbecsülését és megőrzését hivatott szolgálni Fekete Réka Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2012. július 30.Művészi falumonográfiaRendhagyó falumonográfiával ajándékozták meg Málnást szerzői. Ilyen, fotóalbumba oltott faluismertetéssel biztosan kevés közösség dicsekedhet tájainkon. A munkát az előszót jegyző Tőkés László jelenlétében mutatták be pénteken a református parókián. A művészi fényképeket Kovács Endre alsóőrsi fotóművész készítette, egy kicsit a testvértelepülés érzelmeit is artisztikus formába öntve – mondotta Balla Barna református lelkész, a valamikor itt szolgáló Tőkés nagytata mai utóda. A Kovács Attila iskolaigazgató és Kisgyörgy Tamás társszerkesztésében megjelent, kiemelkedően szép kiállítású kötet a Charta nyomda színvonalas munkáját is dicséri. Lakatos Mihály, a szentgyörgyi magyar kulturális központ vezetőjének méltató szavai után Cserey Zoltán történész az általa írt fejezetből emelt ki érdekességeket, így többek közt azt: Málnás a középkorban ama sajátosságával hívta fel magára a figyelmet, hogy benne a nem katonarendű elem volt túlsúlyban évszázadokig, s később az iparosítás úttörőjeként az első üvegycsűrnek adott otthont.(b. kovács) Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2012. november 28.Egy este Sylvester Lajossal (Könyvbemutató a Székely Nemzeti Múzeumban)Dedikálni már nem tudott, mert testi valójában eltávozott közülünk, de mosolyában biztos volt, aki a Múzeum Toleranciatermébe beült tegnap este, és hát mesélni is fog Sylvester Lajos annak, aki a most bemutatott kötetébe beleolvas. A Történettekercsek az idő toronygombjában Gábor Áron utóéletéről készült kordokumentum, a nehéz időkben is kultúrát szervező, furfanggal és kedéllyel is megáldott közíró és szerkesztő munkája. Emlékét felidézve Vargha Mihály múzeumigazgató elmondta: gyermekkorában teljesen természetes volt, hogy Gábor Áron szobrának, Benedek Elek emlékházának avatására és megannyi más hasonló eseményre jártak, ezek súlyát csak a nyolcvanas években kezdték érezni, amikor már a magyar helységneveket sem volt szabad leírni. A kor ismerete nélkül aligha minősíthetjük a benne élőket, hiszen amikor az ágyúöntő szobrát elhelyezték Kézdivásárhelyen, az ’56-os események sepsiszentgyörgyi elítéltjei még börtönben ültek. Sylvester Lajos egy embertelen korban – amelynek történészi feltárása még hátravan – tudott virágot ültetni a hajszálrepedésekbe, csellel. És eme fegyvertényeket meg kell becsülni akkor is, amikor már a főtéren énekelhetjük a magyar himnuszt. Antal Árpád polgármester megígérte: utcát, teret vagy szobrot is kap az, aki mindig iránytű tudott lenni, és mindig a jó irányt mutatta. Nehéz azok nélkül, akikkel együtt dolgoztunk és terveztünk – említette a napokban hirtelen elhunyt kovásznai kollégáját, Lőrincz Zsigmondot is –, de reméljük, hogy tartani tudjuk a jó irányt, és talpon tudunk maradni. Tamás Sándor megyeitanács-elnök a könyvbemutató napjára hívta fel a figyelmet: Gábor Áron 1814. november 27-én született, és a 200 éves évfordulót, a 2014-es esztendőt Gábor Áron-emlékévnek nyilvánították Háromszéken; két nappal ezelőtt az ünnepet rendező bizottság is megalakult, védnöke és tiszteletbeli elnöke Egyed Ákos történész, tagjai ismert szakemberek, elnöke Váry O. Péter (lapunk munkatársa), aki a Történettekercsek... befejezését végezte el a szerző megbízásából. A Charta Nyomdában eddig megjelent öt Sylvester-kötetről és a félbemaradt tervekről a kiadó, Kisgyörgy Tamás (képünkön) számolt be az emlékektől elfogódottan. Végül azonban mégis a jóízű Sylvester-adomák röpködtek a könyvesasztal körül... Demeter J. Ildikó Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2013. február 23.Könyvbemutatóval emlékeztek Balogh LászlóraSzűknek bizonyult a Bod Péter Megyei Könyvtár olvasóterme Balogh László Maroknyi Székely című posztumusz kötetének csütörtök esti bemutatóján, az érdeklődők előtt ki kellett tárni a Gábor Áron Terem ajtaját. A tíz éve elhunyt sepsiszentgyörgyi íróra többen emlékeztek, Pap Sándor nyugalmazott református lelkész Kós Károly-arcú emberként jellemezte, akinek ars poeticája az volt, hogy szebbé váljon a világ, s többé ne kísértsen a múlt. Kiss Jenő, a megyei könyvtár nyugalmazott igazgatója Balogh László (1946–2003) irodalmi pályáját, könyvtárosi munkáját ismertette. Mint mondta, sokan íróként és emberként egyaránt szerették, a könyvtár „alapembere”, a betiltott Mikes Irodalmi Kör vezetője volt, aki leginkább az olvasóteremben érezte magát otthon. Hosszú éveken át községi és városi könyvtárakkal foglalkozott, nemcsak a könyvtárosokkal, hanem a vidéki értelmiséggel is jó kapcsolatot ápolt. Amikor úgy érezte, több időt fordítana írásra, átment a volt IAME üzemi könyvtárába, majd 1990 után a könyvelosztó cég igazgatójának választották, illetve saját kiadóját vezette. Most megjelent könyve címadó kisregényét, a Maroknyi Székelyt a kilencvenes években írta, azt az életérzést próbálta „megfogni”, tovább él-e a múlt azáltal, hogy a régi hatalom emberei nem tűntek el. A kötet tizenöt elbeszélése is élettörténeteken át mutatja be a kitelepítettek, börtönviseltek sorsát, történetei a romániai magyar élet fontos, a szocializmus éveire utaló dokumentumai. A könyvet megjelentető Charta Könyvkiadó vezetője, Kisgyörgy Tamás Balogh Lászlóval való barátságát körvonalazta, szólt kettejük hosszú távra tervezett közös munkájáról, mondván: rengeteg, volt politikai foglyokat is bemutató anyag megíratlanul maradt Balogh tarsolyában. A néhai írót pályatársként méltatta Bogdán László, kiemelve, hogy A jóisten nem szállt le Bükszádon című könyve a Háromszék napilap Kaláka-sorozatában jelent meg. Pap Sándor úgy fogalmazott, Balogh László hívő ember volt, szószékre figyelő, komor, homlokráncos tekintettel, aki készült a túlsó partra. Mózes László Háromszék (Sepsiszentgyörgy), 2013. december 31.„Szezontermék” lesz a könyv?Több erdélyi kiadó is arról számolt be, hogy nőtt az eladások száma idén, igaz, egyre több ráfordítást igényel a piacon való megmaradás. Veszélyben van-e a Gutenberg-galaxis, a nyomtatott könyv meddig képes versenyre kelni az e-könyvekkel és a technika számos egyéb vívmányával? Egyre gyakrabban hallani ezt a kérdést, főleg nyugati országokban teszik fel újra és újra, ahol az e-könyvek vagy a hangos könyvek már komoly ellenfeleivé váltak a hagyományos könyvkiadóknak. A nyomtatott könyv jövőjét sokan az igényes kiadványokban látják, a színes, gazdagon illusztrált kötetek megjelentetésében, amellyel plusz esztétikai élménnyel ajándékozzák meg a könyvvásárlót, ennek azonban szó szerint ára van, így – ha folytatódik a verseny – elképzelhető, hogy sokan valóban nem tudják megengedni maguknak a nyomtatott kiadványokat. Erdélyben egyelőre nem jelent nagy kihívást a kiadóknak az e-könyvekkel való küzdelem, igaz, itt is egyre többen esnek gondolkodóba: lemondjanak-e a nyomtatott könyv nyomdafestékszagáról, a lapozgatás öröméről, és kérjenek-e inkább e-könyv olvasót az angyaltól. Összeállításunk megszólalói, az erdélyi magyar könyves szakma képviselői bizakodóak, szerintük 2013-ban többen vettek könyvet, igaz, egyre igényesebb kiadványokkal, egyre több plusz ráfordítással – jól kigondolt reklámkampány, író-olvasó találkozók szervezése – tudják csak megfogni a potenciális vásárlókat. Egy új fogalom is körvonalazódni látszik a szakmában: sokan „szezonkönyvvásárlókká" váltak az utóbbi időben, a legtöbben ugyanis karácsony előtt, vagy könyvvásárok idején áldoznak (csak) kötetekre. Ezt erősítette meg az idei Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár után a marosvásárhelyi Aranka György Könyvesbolt vezetője, Pruzsinszky Katalin is, aki elégedett volt ugyan a könyvvásári stand forgalmával, de hozzátette: „amúgy elkeserítő a helyzet a könyvesboltban, hétköznaponként két-három ember tér be a boltba naponta." A vásárok mellett az év vége is sokat javít azonban az összképen: a karácsony előtti napokban Kolozsvár egyik legismertebb könyvesboltjában például a hatalmas forgalomra hivatkozva utasították el a válaszadást. Eljutni az olvasóhoz A kolozsvári Koinónia Kiadó az elsők között volt az erdélyi piacon, amely felismerte a reklám fontos szerepét, saját könyvesboltot is működtet, amelyben rendszeresen szerveznek programokat kicsiknek-nagyoknak, szerzőik pedig több ízben dedikálnak az év során. Az igazgató, Zágoni Balázs lapunk megkeresésére elmondta: idén nőtt ugyan a forgalom, de nem olyan mértékben, ahogy számítottak rá. „A Koinóniánál növekedtek az eladások az előző év utolsó hónapjaihoz képest, de mégis elmaradtak az elvárásainktól. Idén 15 könyvet jelentettünk meg, közel kétszer annyit, mint tavaly, nagyon kiterjedt médiakampányunk volt, az eladások mégis csak enyhén növekedtek" – fogalmazott Zágoni. Szerinte is egyre inkább „szezontermék" lesz a könyv, a vásárlók nagy része karácsony előtt tér be hozzájuk, de azért nyár eleje vagy ősz eleje sem elhanyagolható időszakok eladás szempontjából. „Egyértelműen december és november a két legjobb hónap. Néha egy decemberi hét felérhet mondjuk egy tavaszi hónap forgalmával. Nálunk a Miért más Románia?, az Elbűvülő, a Jézus meséskönyve, a Biblia, valamint az Apa, irány a sziget! vitték a pálmát ezekben a hónapokban" – összegzett Zágoni Balázs. Eljutni az olvasóhoz – ez az új jelszó az erdélyi könyvkiadók és szerzők körében, ennek jegyében alapította meg idén Kolozsváron László Noémi költő, Király Zoltán költő és Szenkovics Enikő fordító a Sétatér Kulturális Egyesületet, amely könyveket is kiad ugyan, de fő feladataként a kortárs szerzők műveinek népszerűsítését tűzte ki célul, a jó könyvterjesztés ugyanis véleményük szerint sok erdélyi kiadónak nem erőssége. Ez azonban nem igaz a csíkszeredai Bookart Kiadó esetében, amely sikeres évet zárt, hiszen a 19. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásáron két díjat is nyert: gyermekkönyv kategóriában Markó Béla Hasra esett a Maros, szépirodalom kategóriában Ernst Jünger Homokórák című könyve kapta az idei Szép Könyv-díjat. Hajdú Áron a jövőre tíz éves kiadó alapítója lapunknak elmondta, tévhit az, hogy az emberek nem olvasnak, vagy hogy nincs pénzük könyvre. „Sikeres évet zártunk, az igaz, hogy a nyomtatott könyvek szerepét egyre inkább átveszi az internet, de nem vagyok elkeseredve, nem gondolom, hogy zsugorodik a könyvpiac. A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesületétől kapott statisztika szerint az elmúlt évhez viszonyítva idén a világpiacon ötmillióval több nyomtatott könyvet adtak el. A Bookart Kiadó eladása is nőtt a tavalyhoz képest. Biztos vagyok benne, hogy az embereknek fontos a nyomtatott könyv, a szépirodalom iránt sem csökken az érdeklődés" – fejtette ki Hajdú Áron. A kiadó tulajdonosa szerint az író-olvasó találkozókon, ahol a szerzőiket mutatják be, egyre több fiatal van jelen. „Megelégedéssel nyugtázzuk, hogy jó úton vagyunk. Az idei Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásáron is több ízben elhangzott, hogy nem olvasnak az emberek, aztán mégis a legsikeresebb vásárt zárták, a legtöbb eladott könyvvel" – emlékeztetett Hajdú Áron. A szakértő szerint, ha egy kiadó nem a sikeres címeket adja ki, hanem olyanokat, ami iránt nincs érdeklődés, ám hiánypótlónak nevezi azokat, akkor nem kell csodálkozni, ha nem veszik. „Jó könyveket kell kiadni, azokat biztosan megveszik. Szép könyveket kell kiadni, mert ez az egyik alapeleme a könyvkiadásnak: a szerző és az olvasó iránti tisztelet kötelezi a kiadót, hogy a könyv szép legyen. Az olvasók egyre igényesebbek, a lehetőségek is egyre jobbak, így csak odafigyelésre van szükség a kiadó részéről, hogy ne újságpapírra nyomtassa a kötetet, hanem igényes kiadványt adjon az olvasó kezébe" – szögezte le Hajdú Áron. A román könyvek beszerzése nehezebb A sepsiszentgyörgyi Charta Nyomda és Kiadó 1994-ben alakult, több igényes kivitelezésű, reprezentatív könyvet adtak már ki, idén többek között két sepsiszentgyörgyi író posztumusz kötetét, Balogh László Maroknyi Székely című könyvét és Sylvester Lajos Történettekercsek az idő toronygombjában című, Gábor Áron emlékezetéről készült kordokumentumát. Ifj. Kisgyörgy Tamás, a kiadó ügyvezetője lapunknak elmondta, tapasztalata szerint egyre kevesebben fektetnek könyvkiadásba, a kiadók többségének pedig nincs akkora tőkéje, hogy vállalni tudja az esetleges bukás kockázatát. A járható út, ha a szerzők támogatókat keresnek a kötetük megjelentetésére, pályáznak, sok esetben önkormányzatok, művelődési intézmények sorakoznak fel egy-egy kiadvány mögé. A kiadók évente csak néhány saját kötetet tudnak bevállalni, kevés olyan kiadó van az országban, melynek van elegendő fedezete arra, hogy több saját kiadást finanszírozzon, szögezte le az ügyvezető. A cég könyvesboltot is működtet, Kisgyörgy Tamás elmondta, a könyv iránt van kereslet, az erdélyi kiadók könyvei ugyanúgy fogynak, mint a Magyarországról behozott kötetek, a szépirodalom, a sikerkönyvek, a gyerekkönyvek iránt egyformán jó érdeklődés mutatkozik. Nagyon jól működik a Bookline internetes könyvforgalmazóval való együttműködésük is: a cég rendelésre postaköltség nélkül leszállítja az igényelt kiadványokat. Az ügyvezető elmondta, a román nyelvű könyvek beszerzése jelent gondot, hiszen nincs egy román köteteket forgalmazó Bookline méretű nagybani lerakat, a kiadóktól külön-külön megrendelni és leszállítatni tucatnyi kiadványt nagy megterhelést jelent a cégnek. Sepsiszentgyörgyön a Sugás nagyáruházban működik még könyvesbolt, a belvárosi Diákboltban is árulnak könyveket, mindenütt arról számolnak be, hogy újra divatba jött a könyvvásárlás, egyre többen ajándékoznak könyvet. Bíró Blanka, Varga László Krónika (Kolozsvár) 2014. augusztus 2.Úz-völgyi történetekErkölcsi kötelességünk ismerni múltunkat, hiszen ha másban nem, következményeiben a mi életünk része – jelentette ki a T1224 – Úz völgye 1944. augusztus 2.–szeptember 19. című könyv bemutatóján a házigazda Lakatos Mihály, a magyarországi Balassi Intézet sepsiszentgyörgyi irodájának igazgatója. A Bod Péter Megyei Könyvtár Gábor Áron Termében szépszámú érdeklődőt vonzott a filmvetítéssel egybekötött tegnap esti esemény, amelyen a második világháborús Úz-völgyi harcok három veteránja, Bartha Mihály, dr. Szőts Dániel és Páll Sámuel is részt vett. A kötet a kiadó Charta Nyomda igazgatójának, Kisgyörgy Tamás édesapjának a frontvonalban vezetett naplójára épült, ehhez adtak hozzá a tágabb háborús összefüggésekben eligazító írásokat, illetve közel 200 fényképet, amelyek mindegyike megőrzésre méltó adatokat közöl az olvasóval. Mivel a napló és több kapcsolódó anyag is először kerül nyilvánosságra, a történészek számára is hasznos forrásmunka lehet, hiszen az elmúlt évtizedek kötelező némasága után támadt fehér foltot számol fel. A történelmi Magyarország legkeletibb határának védelméről van szó, ahol a harcok nyomait még mindig látni, de sok feltárnivaló is van még. A megbízható fogódzót nyújtó kötetet Váry O. Péter, lapunk munkatársa méltatta. Demeter J. Ildikó, Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2014. augusztus 13.Úz-völgyére emlékeztekFilmvetítés és könyvbemutató Kovásznán Hétfőn a kovásznai Városi Művelődési Házban, a Fábián Ernő Népfőiskola égisze alatt tartották meg a 70 éve történt című rendezvényt, ahol az Úz-völgyi eseményekre emlékezve filmet vetítettek, valamint Kisgyörgy Tamás, a Charta Kiadó igazgatója bemutatta az általa szerkesztett, T 1224 Úz völgye című könyvet. A rendezvény megnyitóján Balogh Zoltán református esperes, a Fábián Ernő Népfőiskola programszervezője elégedettségét fejezte ki, amiért olyan sokan eljöttek az eseményre. Balogh kifejtette, bár a népfőiskola nyári szüneten van, fontosnak tartották, hogy megemlékezzenek az Úz-völgyében történt, 70 évvel ezelőtti ütközetre. A délutáni esemény első felében filmvetítést tartottak, ahol a szegedi Szín-Tér-Kép stúdió Úz-völgyében készült filmjét tekinthették meg az érdeklődők. A közel negyvenperces filmben elsősorban az ottlakók szólaltak meg, elmondva, miként emlékeznek vissza az 1944-es ütközetre, ugyanakkor az interjúalanyok szót ejtettek a jelenlegi nehézségeikről is, s mindezek mellett az Úz-völgyében létesített vízerőműről is bemutattak néhány képsort a filmben, felhívva a figyelmet a környezetrombolásra, a természet veszélyes kiaknázására. Ezt követően Kisgyörgy Tamás vette át a szót és mutatta be a T 1224 Úz völgye című könyvét. Elmondta, előtte már sokan foglalkoztak az Úz-völgyi csatákkal, azonban e tanulmányok többsége mindig hadászati szempontból közelítette meg a témát. Kisgyörgy könyve abban tér el másokétól, hogy a szerző sokkal inkább a csatában részt vevő civilek szemszögéből mutatja be az 1944 augusztusában történteket. Kérdésünkre a szerző elmondta, a könyve egyfajta tisztelgés mindazon elesett civilek előtt, akik kaszát, kapát vagy bárminemű eszközt ragadva küzdöttek a szovjet betörők ellen, és életüket vesztették. A kötetben így nemcsak a történelmi adatok, hanem fényképek és naplóbejegyezések is olvashatóak a történtekről. A rendezvényen meghívottként jelen voltak dr. Szőts Dániel és Páll Sámuel sepsiszentgyörgyi lakosok, akik részt vettek az 1944-es harcokban. A két Úz-völgyi veterán előadásából kiderült, nem sok esélye volt a magyar csapatoknak a szovjetekkel szemben, mert nem voltak annyira jól felszerelve, mint az előretörő, hatalmas számbeli fölényben lévő ellenség. Elmondták, leginkább első világháborús fegyvereik voltak a honvédeknek, ez pedig nem sokat ért a szovjet harci gépek ellen. Mint felidézték, az akkori reménytelenség láttán a menekülés lett volna a legjobb megoldás a honvédek részéről, de ők mégis kitartottak, mert annyira erős volt a hazaszeretetük, hogy a túlerővel szemben is tartani akarták az ezeréves határt. Nagy Sz. Attila Székely Hírmondó (Kézdivásárhely) 2014. szeptember 2.Napló hetven év távlatából (T1224)Az idei Úz-völgyi megemlékezésen rendhagyó könyvbemutatót is tartottak: a T1224 – Úz völgye 1944. augusztus 2.–szeptember 19. című kötet szerzője-szerkesztője, Kisgyörgy Tamás ugyanis a helyszínen dedikálta édesapja hadi naplóját és közel kétszáz dokumentumfelvételt tartalmazó kötetét. A Charta Kiadó gondozásában megjelent, T1224 című gyűjtemény a maga nemében egyedülálló kiadvány, hiszen személyes közelségbe hozza a hetven évvel ezelőtti Úz-völgyi betörést, de azt a kort is – előzményeivel és utóéletével együtt –, amelyben mindez megtörtént, megtörténhetett. A személyes jelleget nem csupán az adja, hogy a kötet törzsanyagát a szerkesztő édesapjának 1944. augusztus 2-a és szeptember 19-e között keletkezett „tábori” naplója teszi ki, hanem az is, hogy a rendkívül gazdag illusztráció a kicsi magyar világ valódi képes krónikáját hozza. Ráadásul úgy, hogy a magyar honvédek háromszéki bevonulásától, a harcvonalból származó fényképekig minden felvétel alatt bő képaláírásban igazítja el az olvasót. S mert Úz völgyének gazdag – egyre gazdagodó – utóélete is van, a képanyag felvonultat a hetvenes évek „magánmegemlékezéseitől” napjainkig néhány jellegzetes pillanatot is. A szerző figyelt arra, hogy a felvételek adatközlőit is feltüntesse, akik jobbára a hetven évvel ezelőtti történések szereplői. Bevallottan nem hadtörténeti, sőt, még nem is a tudományos értelemben vett történelmi múltidézés ez. De épp ebben rejlik forrásértéke. Hiszen a szűkszavú, a csapatmozgásokat, a frontbeli történéseket az egyéni megélés tőmondataiban rögzítő napló szó szerint magával viszi az olvasót a hadszíntérre. A napló azáltal is közelebb kerül az olvasóhoz, hogy lapjainak reprodukciója révén az eredeti kockás füzetben is nyomon követhető a szöveg. A felvételeken pedig felelevenedik a múlt a maga képi valóságában: a bevonulást ünneplő tömegeket, hadba induló katonákat, de lövészárokban fekvő honvédeket vagy éppen rövidke tábori pihenőn lévő bakákat láthatunk, valamint a titkos, később nyilvános megemlékezéseket. Ferencz Csaba, Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2014. december 23.Volt egyszer egy nap, született egy lapDominóhatásra várva Az a bizonyos ’89-es ősz rettenetes volt. Éreztük a veszélyt, s azt, hogy mint a kutyák a nyáj körül, köröznek körülöttünk ismeretlen, bosszúra éhes erők. Kelet-Európán végigsepert a forradalom. Hittük, hogy a dominóeffektus eredményeként elér hozzánk is, de mikor, hogyan, miként, nagy kérdés volt. Tőkés László temesvári hősi ellenállását akkoriban csak töredékeiben ismertük, erről még a Szabad Európa Rádió sem nyújtott teljes, hiteles képet. Innen nézvést úgy tetszett, magányos harcos ő, s nem védi más, csak néhány elszánt magyar híve. Folytak a temesvári eseményeket elítélő gyári nagygyűlések, a lengyelországi kiruccanásából frissen visszaérkezett főszerkesztő, bizonyos Vasas Ferenc keményen kézben tartotta a lapot, s űzte az újságírókat az üzemekbe, beszámolni a szigorúan ellenőrzött közhangulatról. Korábban a szerkesztőség egyik hátsó szobájában – melyet magunk közt Kelet-európai Klubnak neveztünk – szabadon beszéltünk, vitatkoztunk, váltottuk meg a világot. Akkoriban úgy gondoltuk, ha már le nem írhatjuk, legalább szóban mondjuk el, hogy a kék szemű fiúk ismerjék véleményünket. Mint utólag kiderült, jól gondoltuk: lehallgatókészüléket szereltek a szobába. Advent Valahová elsietett a főszerkesztő, szétrebbent a társaság is. Advent volt. Készültünk az ünnepekre. Karácsonyfát vettünk, beszereztük a névsor szerint osztott, fejenként fél kilogramm sertéshúst, sorban álltunk narancsért, szaloncukorért, valakitől feketén kávét szereztünk. Haza, haza, az otthon biztonságos falai közé. Hogy mennyire nem voltak azok, pár éve már tudjuk: lakásunk fala is lehallgatókészüléket rejtett. Otthon csak a Szabad Európa Rádiót és a Kossuthot hallgattuk. A hírek egyre biztatóbbak voltak, Temesvár szabad, Bukarestben számunkra akkor még ismeretlen okok miatt szétrebbent a Ceauşescu által összehívott nagygyűlés. Este már kolozsvári és marosvásárhelyi barátaink telefonáltak, hogy magyarok, románok együtt tüntetnek, és mindkét városban a hatalom a tömegbe lövetett. Sokan meghaltak. Higanytermészetű kisebbik lányom estefelé azzal a hírrel érkezett haza, hogy másnap kivonul az IMASA. Késő este, éjszaka már bukaresti barikádharcokról számolt be a SZER, majd egész éjszaka felhívásokat olvastak be: Katonák, ha kivezényelnek a kaszárnyából, ne lőjetek testvéreitekre, apátokra, anyátokra. Egyetlen hírforrásunkat, a Magyarországon vásárolt orosz táskarádiónkat, melyet korábban csak közép- és rövidhullámon működtettünk, átállítottuk Bukarestre. Bemondták, hogy öngyilkos lett Milea, a hadügyminiszter, majd egy közleményt olvastak be, s szólt a hazafias zene. De a déli harangszó után mintegy fél órával, szokatlan hangzavar után egy ismerős hang szólalt meg, a színész Ion Caramitru, majd egy akkoriban ismeretlen másik, Mircea Dinescu: Istennek hála, szabadok vagyunk! A tirannus helikopterrel elrepült. Győzött a forradalom, indítsunk egy új lapot Mint kit puskából lőttek ki, rohantunk a városközpont felé, tele volt emberrel, a katonák még a megyei pártbizottság előtt álltak, de már ölelkeztek a tüntetőkkel, a harciasabbak bementek az első titkár és más vezetők szobáiba, s dobálták ki a térre a könyveket, képeket, de még a színes televíziókat is. Megtudtuk, Rab István és társai a hátsó kapun elmenekültek, hogy a tüntetők egy része a rendőrséget és a Securitate épületét ostromolja. Kicsit nézelődtünk, kicsit ámultunk a bukaresti tévé forradalmi műsorán, majd néhányan a szerkesztőségből, akik ott összefutottunk, eldöntöttük, irány a szerkesztőség, holnap meg kell jelennünk. A szerkesztőség épülete üres volt, Jecza Tibor, a leváltás előtt álló főszerkesztő-helyettes (veje meglépett az országból) valamivel előttünk érkezett. Percek alatt összefutott a társaság kevésbé gyáva része, Áros Károly, Kisgyörgy Tamás, Gajzágó Márton, Sylvester Lajos, Incze Ibolya, Páljános Mária, B. Kovács András, Albert Levente, Tompa Ernő, a tördelőszerkesztő Nagyhalmágyi József, Péter Sándor, Nagy László Mihály s egyik korrektorunk, az azóta elhunyt Gáspár Éva. (...) Új lapot indítunk – döntöttünk pillanatok alatt. Leültünk a szerkesztőség legnagyobb szobájában tanakodni. Időközben megérkezett a megyei pártbizottságtól az első titkárral együtt menekülő főszerkesztő, Vasas Ferenc is. Szokásával ellentétben csendes volt, nem oktatott, nem dirigált, be-bejött a szobába, hallgatta, miről beszélünk, kiment, telefonálgatott, újra visszatért. Addig jutottunk a rögtönzött lapelőkészítő gyűlésen, hogy meg kell változtatni az újság címét, le kell venni a fejlécről, hogy a megyei pártbizottság és a megyei néptanács lapja. És azt is, hogy Világ proletárjai, egyesüljetek! Ekkor lépett ismét a szobába Vasas, s megszólalt: vegyék kicsit vissza az iramot! B. Kovács András kollégát, mintha darázs csípte volna, felszisszent, s igen határozottan megkérdezte: Te azt hiszed, hogy ezt a lapot veled fogjuk csinálni? Vasas hitetlenkedve szétnézett, majd megkérdezte: Ki gondolja még azt, hogy nélkülem szerkesztik az új lapot? És sorba vette a kollégákat. Te, maga, maga? Nélküled, maga nélkül – hangzottak a válaszok. Sarkon fordult, visszament szobájába, s hosszú ideig ki sem mozdult onnan. Amikor elment, beszólt, hogy hagyott valamit számunkra az asztalán. Senki nem nézte meg, mit. Napok múlva derült ki, hogy Rab elvtárs magyar nyelvű beszéde lapult az íróasztalon. Magyari Lajos keze írásával. Kell egy főszerkesztő Mi erről akkor mit sem tudtunk, új lapnéven töprengtünk. Közben páran már íróasztalhoz ültek, írtak, lestük a telexgépeket, akkoriban még álom sem volt a mai információs világ, és néztük a tévét. Sylvester Lajos és Gajzágó meg-megvillant, majd elrohantak. Amikor épp a Háromszéki Tükör változatot osztottuk-szoroztuk, az épp visszaérkezett Gajzágó odaszólt, miért ne lehetne egyszerűen Háromszék? Ebben maradtunk, Kisgyörgy Tamás megrajzolta a fejlécet. Társadalmi-politikai napilapként határoztuk meg magunkat. Már csak felelős szerkesztőt kellett választani. A dilemmát az okozta, hogy Sylvester Lajos és Gajzágó Márton, akiknek elvitathatatlan tekintélyük volt köreinkben, elment a forradalomba... És megérkezett Magyari Lajos. Akkoriban jó formában volt, hónapok óta nem ivott, tehetségét mindenki tisztelte, szerkesztői ízlésére adtunk. S hittünk abban, a lap közös munka lesz, nem egy-két ember akarata határozza majd meg hangvételét, ideológiai alapállását. Szavaztunk, úgy határoztunk, ideiglenesen irányítsa a lapot, majd sort kerítünk a vezetőségválasztásra is. Magyari Lajos két és fél évig vezette az újságot (1992-ben elment szenátornak), s el kell ismernünk, e nehéz időkben végzett munkájával, napi politikai kommentárjaival beírta magát a romániai magyar sajtótörténetbe. Az első szám – ahogyan akkoriban szokásos volt, négy teljes oldal! – Győzött a nép akarata! szalagcím alatt jelent meg. A szerkesztőségi vezércikk a Jó reggelt, szabadság! címet viselte, mellette a Nemzeti Megmentési Front közleménye s egy eseményfotó. Az első oldalra került Magyari Lajos Kérdések című verse, Páljános Mária kis gazdasági beszámolója. A belső két oldalon a demokrácia ideiglenes megyei tanácsának közleményei, felhívásai mellett Gajzágó Márton, Sylvester Lajos, Matekovics János, Áros Károly publicisztikáit jelentettük meg, s hat fényképet – Albert Levente és Kopacz Attila felvételeit – a sepsiszentgyörgyi megmozdulásokról. A negyedik oldalon több évtized után először boldog karácsonyt kívántunk olvasóinknak, az Agerpres – akkor még telexgépen – néhány lelkes visszhangot adott le a román forradalom nagyszerűségéről s egy mosakodó cikket önmaga addigi tevékenységéről. Kis kazettában megörökítettük azok nevét, akik a Háromszék első számának szerkesztésében részt vettek, és hírül adtuk, hogy lapunk következő száma másnap, december 24-én, vasárnap megjelenik. A lapindítás estje nem múlt el meglepetés nélkül. Úgy fél tíz táján hat-nyolc fegyveres fiatalember csörtetett be. Közölték, hogy a demokrácia ideiglenes megyei tanácsától jöttek, s arra kérnek, vigyük le a kefelevonatot a forradalmi bizottság elnökének, bizonyos Dumbravă doktornak. Határozottan közöltük, erről szó nem lehet, minket többet senki nem cenzúráz. Pontosan tudjuk, mi a dolgunk. Kicsit tébláboltak, majd elmentek. Mint a meleg kenyér, úgy fogyott az első szám, s hónapokig 25 000–30 000-es példányszámban jelentünk meg. Ma szerényebben ugyan, de megvagyunk. Továbbra is Deák Ferenc egyetlen paragrafust tartalmazó sajtótörvényéhez igazodunk: MONDJ IGAZAT. 2009. december 23. Simó Erzsébet Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2015. február 28.Úz-völgyi hadinaplóTegnap délután a kézdivásárhelyi Gyűjtemények Házában Kisgyörgy Tamás grafikus, a sepsiszentgyörgyi Charta Kiadó igazgatója, a könyv szerkesztője bemutatta a T 1224 Úz völgye, 1944. augusztus 2. – szeptember 19. című kötetet, édesapja Úz-völgyi eseményekről szóló naplóját, melynek a hadtörténészek szerint az a nagy érdeme, hogy napi pontossággal, percről percre örökíti meg az eseményeket, és így az egyetlen hiteles és pontos kordokumentum az Úz-völgyi eseményekről. A találkozó második felében a sepsibesenyői születésű, jelenleg Málnás községben élő Páll Samu bácsi, Úz-völgyi veterán idézte fel az akkori háborús eseményeket és szibériai hadifogságát. A találkozó végén a könyv szerkesztője és Samu bácsi dedikált. (iochom) Tegnap délután a kézdivásárhelyi Gyűjtemények Házában Kisgyörgy Tamás grafikus, a sepsiszentgyörgyi Charta Kiadó igazgatója, a könyv szerkesztője bemutatta a T 1224 Úz völgye, 1944. augusztus 2. – szeptember 19. című kötetet, édesapja Úz-völgyi eseményekről szóló naplóját, melynek a hadtörténészek szerint az a nagy érdeme, hogy napi pontossággal, percről percre örökíti meg az eseményeket, és így az egyetlen hiteles és pontos kordokumentum az Úz-völgyi eseményekről. A találkozó második felében a sepsibesenyői születésű, jelenleg Málnás községben élő Páll Samu bácsi, Úz-völgyi veterán idézte fel az akkori háborús eseményeket és szibériai hadifogságát. A találkozó végén a könyv szerkesztője és Samu bácsi dedikált. (iochom) Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2015. augusztus 26.Úz-völgyi honvédek nyomábanNem hadtörténészként, hanem egyszerűen egy honvéd fiaként írta és szerkesztette Kisgyörgy Tamás T 1224 – Úz völgye 1944 augusztus 2.–szeptember 19. című könyvének második, bővített kiadását, melyet tegnap délután mutattak be a sepsiszentgyörgyi unitárius egyházközség tanácstermében. Nagyon fontos elevenen tartani az emlékezetet – köszöntötte a résztvevőket Kovács István unitárius lelkész, minden epizódot, minden jajt le kell írni és átadni a következő nemzedéknek. Ő maga is a visszaemlékezés bűvkörében él, mert édesanyját tizenhét évesen túszként hurcolták el a besszarábiai frontra, ő a megye egyetlen nő veteránja, aki ez idáig beszélni sem mert a történtekről. Mindig lehet újat mondani az Úz völgyéről – hangsúlyozta Váry O. Péter, a kötet kéziratának gondozója, egyrészt, mert a történészek folyamatosan dolgoznak, másrészt, mert ma is napvilágot látnak visszaemlékezések, mint amilyen a most először megjelenő Páll Sámuelé is. Kisgyörgy Tamás már történész is lehetne, könyvében ugyanis történelmi keretbe helyezi az Úz völgyét, de szövege annak minden kavicsáról és utóéletéről is szól – fűzte hozzá, megerősítve Szabó József János hadtörténész, a kötet lektorának szavait: szerethető könyv született, melynek remélhetően lesz egy harmadik, tovább írt kiadása is. A szerző édesapjának naplójára építi munkáját, aki egyszerű katonaként írta le nap mint nap a történéseket – magyarázta. Kisgyörgy Tamás részletesen ismertette kötetének hátterét, kiemelve, hogy hadtörténészek javaslatai ellenére egy úz-völgyi honvéd fiaként akarta feldolgozni édesapja sokat rejtegetett, 1985-ben előkerült naplóját. A szörnyű háborús események résztvevőire kívánt emlékezni, nem hadtörténeti tanulmány írására vállalkozott, és főként a fényképek késztették arra, hogy az 1940–1944 közötti Háromszék kulturális eseményeiről is szóljon, nemcsak a dokumentumok érdekelték, hanem az akkori emberek sorsa is. Több száz adatközlővel beszélt, személyes élményeit is beépítette könyvébe, és a felszínre bukkanó, új fejlemények kapcsán úgy véli, hihetetlen, milyen emberi történetek kerülnek elő a háború kegyetlenségéből. Úz-völgyi élményeiről mesélt Páll Sámuel málnási veterán, akit tizenhét évesen hívtak be katonának, kivették a könyvet a kezéből, és egy rozsdás karabélyt adtak neki, az Úz völgyébe vezényelték, ahol az 1944. augusztus 26-án megjelenő orosz tank lövedékével előbb csak „hegyomlást” idézett elő, aztán következtek a sebesültek és a halottak... Ez a könyv „isteni alkotás”, való igaz, azért is érdemes elolvasni – hangoztatta –, hogy tudatosodjon bennünk: voltunk, vagyunk és megmaradunk. Mózes László Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2015. október 6.Könyv az Úz-völgyi csatákrólMit kerestek ott tizenévesen, milyen hazát védtek? Múlt csütörtökön Kisgyörgy Tamás, a sepsiszentgyörgyi Charta Kiadó igazgatója Baróton is bemutatta az általa szerkesztett, T1224 Úz völgye 1944.augusztus 2.– szeptember 19. című könyvet. Az eseményen a Keleti- Kárpátokban 71 évvel ezelőtt lezajlott harcok két szereplője is részt vett: Páll Sámuel és Boér Imre. Jelenleg mindketten 90 évesek, akkor 19 évesek voltak. Kisgyörgy úgy fogalmazott, az Úz-völgyi harcokról ez idáig megjelent könyvekben kevés szó esett azokról, akik valójában a résztvevői, első vonalbeli szereplői voltak a történteknek: azokról a kiskatonákról, akiket nagyon fiatalon küldtek ki a frontra, hogy egy lehetetlen küldetést teljesítsenek. „Vannak könyvek, melyek tovább írják önmagukat” – idézte a szerkesztő a néhai Sylvester Lajos szavait, ugyanis egy történelmi esemény kapcsán mindig előkerülnek újabb és újabb dokumentumok, vallomások. Így történt ez esetben is: a szerkesztő édesapjának naplóját, az Úz völgyében 1944-ben történtek hiteles dokumentumát további fotók, beszámolók egészítik ki a könyv bővített, átdolgozott és olvasmányosabbá tett újabb kiadásában. – A könyv főhajtás a honvédek előtt, ennek szántam, nem hadtörténeti munkának – összegezte Kisgyörgy Tamás. Samu bácsi elmondta: azóta is töpreng azon, mit keresett tizenévesen az Úz völgyében, milyen hazát védett ő ott a teljesen alkalmatlan felszereléssel, a hatalmas túlerővel szemben. Mikor odaértek, 1944 augusztusában, két hétig tulajdonképpen nyaraltak – vallotta be, a pokol augusztus 26-án reggel kezdődött. – Kilenc óra tájt egy orosz tank jelent meg a völgyben. Parancsot kaptunk, hogy nyissunk tüzet rá, ám a golyók mind leperegtek róla. Aztán a tank is lőtt: az állásunk feletti sziklát találta el, a törmelék hullni kezdett, nekünk pedig visszakozni kellett – idézte fel a csata kezdeteit. Nem telt bele egy óra, fütyülve, énekelve, lövöldözve megjelent az orosz gyalogság is. A honvédeknek ellent kellett állniuk. – Na, akkor már volt halott, sebesült, minden – mondta elhalkulva Samu bácsi. A visszavonulás során Görgényüvegcsűrnél esett fogságba, innen gyalog Brassóig vitték gyűjtőtáborba. Életét az mentette meg, hogy kővel egy levelet ki tudott dobni a kerítésen. Az szüleihez került, és még idejében meleg ruhát tudtak vinni neki, hiszen szibériai tél várt rá ötven fokos hidegével. A veterán katona is úgy vélte, érdemes kézbe venni a könyvet, annak értékét a benne levő fényképek is emelik. – Legalább gyermekeinknek, unokáinknak megmarad, hogy mi is voltunk, tudni fogják mik történtek, miket tettünk akkor – zárta visszaemlékezését. Böjte Ferenc Székely Hírmondó (Kézdivásárhely 2015. október 28.Páll Sámuel kilencvenedik születésnapjánTöbb kettős találkozónál a mai – fejtette ki pénteken a gyülekezeti teremben összegyűlteket köszöntő tiszteletes Balla Barna, Málnás református lelkipásztora: október 23-án méltóságteljesen emlékezik a magyarság az 1956-os forradalom eseményeire, mi pedig október 23-a estéjén a 90. életévét betöltő Páll Sámuel világháborús veteránt, nyugalmazott igazgató-tanítót köszöntjük, s falunk lakója, Kisgyörgy Tamás, a Charta Könyvkiadó vezetője bemutatja T 1224 – Úz völgye című dokumentumkötetének második, átdolgozott és bővített kiadását. Egyre ritkulnak sorai azoknak, akik részesei voltak a második világégésnek, túlélték azt, s kiváló emlékezőtehetségükkel figyelmeztetik a ma élőket, a fiatalokat nemzetünk vesztett háborújának egyik legszomorúbb időszakára. A Charta igazgatója kiadójának köteteivel bizonyította nemzetszolgálatát, a saját maga szerkesztette, kibővített könyve túlmutat a képzőművész személyén, édesapja naplójegyzeteire hajszálpontossággal ráépítette a Csíkon, Háromszéken és Gyergyó vidékén is áthaladó országos székelyföldi belső védvonal egy-egy sarkalatos eseményét. A könyvbemutatók során előbukkant újabb adatok kényszere sürgette a kötet második kiadását – mondta Kisgyörgy Tamás málnási bemutatóján. Szabó József János magyar hadtörténész szerint, mivel a napló pontosítja a korabeli hivatalos harci események egy-egy momentumát, ennek a műfajnak ez az eddig legsikeresebb dokumentuma. A sepsibesenyői családi gyökerekkel rendelkező Páll Sámuel tanító úr – akit számos málnási tanítványa köszöntött virággal – korát meghaladó éleslátással ragadta ki beszédében életének, katonaéveinek érdekfeszítő történéseit, az akkor 17 évesen besorolt Úz-völgyi tüzér katona emlékfoszlányait. Nagy volt a székely határőrség áldozata – olvassuk gondolatait a bemutatott kötetben –, mert semmi sem sikerült. Elveszítettük a háborút, elveszítettük hazánkat, elveszett a dicsőség, s odaveszett a sok székely katona. Kisgyörgy Zoltán Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2017. július 26.Ötödik kiadását zárta a csernátoni olvasótáborOtthon a szövegvilágokban Július 19. és 23. között ötödszörre szervezett olvasó- és kézművestábort a csernátoni Haszmann Pál Múzeum és a sepsiszentgyörgyi Bod Péter Megyei Könyvtár 5–8. osztályos, Kovászna megyei diákoknak. A múzeumban lezajlott rendezvényen résztvevő diákok a két intézmény által meghirdetett, Azért vagyunk a világon, hogy… című, Tamási Áron életművére alapozó vetélkedőn érdemelték ki a jutalomtáborozást. A tábornak idén is partnere volt a Magyar Olvasástársaság, amelynek alelnöke, Gombos Péter kaposvári egyetemi tanár, író, a kortárs gyermek- és ifjúsági irodalom kutatója vezette az olvasótábori tevékenységeket, Tolnai Mária, szintén kaposvári drámapedagógus, egyetemi tanár, valamint Gombosné Szabó Sára könyvtáros, a Kaposvári Egyetemi Könyvtár munkatársa közreműködésével. A kézműves-foglalkozásokat a házigazda múzeum munkatársai, D. Haszmann Orsolya (nemezelés) és Haszmann Gabriella (bútorfestés) biztosították a résztvevőknek, hozzájuk csatlakoztak meghívottként a tábor második felében a pécsi Míves Mag Műhely tagjai, Bedő Anikó (agyagozás), Beke Lívia (csuhéfonás) és Minorics Tünde, aki a reformáció 500. évfordulója és a vonatkozó idei emlékév alkalmából készült, baranyai kazettás templommennyezeteket ábrázoló szabadtéri kiállítást mutatta be, interaktív alkotó játékok (színezők, puzzle stb.) révén is. Az immár hagyományossá vált tábori lappal kapcsolatos munkában Dimény H. Árpád, a Székely Hírmondó napilap vezető szerkesztője adott eligazítást és feladatokat a diákoknak. A tábornyitót követő játékos csapatépítő foglalkozást Müller Henrietta, a Kreatúra-táborok szervezője vezette. Az összehangolási tevékenységeket Szonda Szabolcs, a társszervező könyvtár igazgatója látta el, ő volt az író-olvasó találkozók meghívottjainak egyik beszélgetőtársa is. A tábori napok első felében, Szövegek, világok, szövegvilágok címmel zajló olvasótábori munka során a diákok többek között Béres Tamás, Kosztolányi Dezső, Márai Sándor, Örkény István egyes írásait, illetve a Halotti beszéd és könyörgés szövegét értelmezték, részben dramatizálva azokat, illetve a mai gyermek- és ifjúsági irodalmi vonulatba illeszkedő, magyar és külhoni szerzők által írt könyveket választottak tábori olvasmányként, és élményszerűen mutatták be a tábor végén. Szerdától szombatig, a délutáni–esti órákban meghívottak érkeztek a táborba, egyfajta összművészeti „körkapcsolás” részeként: Bajka-Barabás Réka nagyszebeni pantomimművész, László Noémi kolozsvári költő, műfordító és Lupescu Kata tizenöt éves kolozsvári író, a Kalózlány. Végső kezdet című, nemrég megjelent kalandregény szerzője. Fellépett a tizenhét éve egyetemista zenekarként alakult Fűszál együttes is – Fejős Gabriella (hegedű, ének), Lakatos Sándor (gitár, ének), Kisgyörgy Tamás (perkúció, ritmushangszerek), Bíró Attila (basszusgitár), Keresztes Szabolcs (ütőshangszerek) és Nagy Endre (gitár, ének) – Ady Endre, Bözödi György, József Attila, Weöres Sándor és más szerzők megzenésített költeményeivel örvendeztetve meg nemcsak a táborlakókat, hanem a múzeumudvarra szép számban érkezett közönséget. A rendezvény létrejöttét, fő támogatóként, pályázati úton, a Nemzeti Kulturális Alap és a Bethlen Gábor Alap segítette, támogatóként pedig a sepsiszentgyörgyi Bertis Kft., valamint a bukaresti Valvis Holding járult hozzá ahhoz, hogy a táborlakók jól érezzék magukat. Sz. SZ. / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely) lapozás: 1-30
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
